szócikk megosztása

brummog A: 1871 brummogott (Figyelő 1871. jan. 8.: 20); 1900 brummagott (Nszt.) J: ’mély, morgó hangot hallat; dörmög | brummen, murren’ #

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Az tőhöz vö. brum(m) ’‹a medve hangját utánzó indulatszó›’  (1863: NSz.). Végződése a -g gyakorító képző. A szó keletkezését a ném. brummen ’mély hangot ad ki magából; morog’ is elősegíthette.  ∼  Idetartozik palatális párhuzamos alakként: brümmög ’brummog, morog’  (1906: NSz.).

☞ TESz.; EWUng.