bronz A: 1785 Bronze (MNy. 65: 229); 1808 Brontz, Bronz (Nszt.); 1838 Bronsz (Tzs.) J: 1 ’réznek és vmely más fémnek sárgás v. barnás színű, szilárd ötvözete | Bronze’ (); 2 1987 ’(sport)versenyen elért harmadik helyezés (jutalma), bronzérem | Bronzemedaille’ (Nszt.)

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Bronze; ang. bronze; fr. bronze; ol. bronzo; stb.: ’bronz’. Az olaszból terjedt el [tisztázatlan eredetű].  ⇒⌂  A magyarba főleg a német közvetítette.  ⌂  A 2. jelentés metonimikusan jött létre.

TESz.; EWUng.