brit A: 1790 britt (Nszt.); 1807 Brit (NSz.) J: ‹mn› 1790 ’nagy-britanniai | britisch’ (↑) | ‹fn› 1 1793 ’ókori kelta-brit származású ember | keltischer Brite 〈im Altertum〉’ (Nszt.); 2 1802 ’nagy-britanniai lakos | Bewohner von Großbritannien’ (NSz.)

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. Brite, (R.) britte: ’Nagy-Britannia lakója’ [< lat. Brit(t)o, Britones [többes szám] ’kelta-brit származású ember’]. Forrása a kelta  (ókelta) *Britto, *Brittones [többes szám] ’rendbontó, zajongó; harcos’; vö. wal. Brython ’nyugat-angliai kelta’. A brit szó azáltal lett Nagy-Britannia lakóinak megnevezése, hogy I. Jakab angol király 1604-ben felvette a "King of Great-Britain" (= Nagy-Britannia királya) címet. A "Little Britain" (= Kis-Britannia) név a franciaországi Bretagne jelölője volt.  ≋  Megfelelői: fr. Britannique; or. бpumaнeц, бpumm; stb.: ’brit, angol (ember)’  ⌂  A magyar a német tőalakot vette át.  ∼  Korábbról adatolható a végső soron azonos etimonra visszavezethető országnév, vö. Britaniaba [hn.] (1559: Székely I.: Krón. 118v) [< lat. Britannia [hn.]].

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.