szócikk megosztása

briganti A: 1861 brigantik (Religio 1861/10: 75) J: ’útonálló, rabló, gazember | Brigant’

Olasz jövevényszó. |  ≡  Ol., (vel.), (giul.) brigante, briganti [többes szám]: ’útonálló, bandita, bűnöző’, (R.) ’lázadó, felkelő’ [< ol. briga ’fáradságos munka; viszály, harc, küzdelem’].  ≋  Megfelelői: ném. Brigant; fr. brigand; stb.: ’útonálló, bandita, bűnöző’.  ⌂  A magyar szó valószínűleg az olasz többes számú alak átvétele.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ brigád