bricska A: 1820 Pricskája (SzT.); 1831 Bricskája (ItK. 5: 101) J: ’egy fajta könnyű kocsi | Britschka’
Szláv, valószínűleg lengyel jövevényszó. | ≡ Le. bryczka; – szlk. brička; or. бpuчкa; stb.: ’könnyű, nyitott lovaskocsi’ [< ném. (R.) barútsche, birútsche ’ua.’ < ol. baroccio, biroccio ’kétkerekű taliga, kordé’]. ⌂ A lengyelből való származtatás mellett az szól, hogy a szó először egy olyan kocsifajtára vonatkozott, amely éppen a lengyel nemesség körében volt közkedvelt. ∼ Ugyanerre az etimonra megy vissza a (R.) böröc ’ágyútaliga’ (1834: MathMűsz. Protze a.), amely a ném. (baj.-osztr.) brotz ’kétkerekű szekér, taliga, kordé’ szóból ered. A szórványosan adatolt (R.) pirucs ’egy fajta ernyőtlen kocsi’ (1835: Kassai: Gyökerésző 4: 129) a (R.) ném. szó (↑) bajor-osztrák változatának átvétele.
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 108; TESz. böröc a. is; EWUng.→ billió, rulett