brácsa A: 1771 brátson (NSz.); 1790 brátsával (Nszt.) J: ’mélyhegedű | Bratsche’ Sz: brácsás 1877 brácsás (Nszt.) | brácsazik 1921 brácsázik (Nszt.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Bratsche, (R.) braz: ’mélyhegedű’ [önállósulás a ném. Bratschgeige ’ua.’ összetételből, amely részfordítással keletkezett az ol. viola da braccio ’ua.’, tkp. ’karra való hegedű’ szókapcsolat alapján]. ⌂ A szó végi a-hoz vö. →cérna, →ciha stb. ∼ A (R.) brácsó ’mélyhegedű’ (1854: NSz.) közvetlenül az olaszból (↑) származó elszigetelt átvétel.