böllér × A: 1405 k. belle[r] (SchlSzj. 1949.); 18. sz. első fele Böller [szn.] (MNy. 45: 146); 1816 Bellérkedni [sz.] (Gyarmathi: Voc.); 1833 Böllér (Kassai: Gyökerésző 1: 394); nyj. bëllër (ÚMTsz.) J: 1 1405 k. ’húsfeldolgozó személy | Fleischverarbeiter’ (↑); 2 1816 ’(marha)kereskedő | (Vieh)händler’ (↑); 3 1833 ’disznóölő; nem tanult hentes | Schweineschlächter; ungelernter Fleischer’ (↑)
Német (h.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kor. úfn. baj.-osztr.) peler, peller ’belsőség- és húsfeldolgozó; húsfüstölő, kolbászkészítő, hentes’ [< ném. (kor. úfn.) pel, pelle ’zsigerek’, talán a →bél átvétele]. Vö. még ném. (h.) Peler [szn.], Peller [szn.] (MNy. 45: 142). ⌂ A hazai németből való származást gazdag magyarországi német személynévi adatanyag támasztja alá.
☞ EtSz.; MNy. 45: 140; TESz.; EWUng.→ bél