bölény A: 1211 ? Belen [hn.] (OklSz.); 1283 Belenfeu (Györffy: ÁMTF. 1: 856); [1297–1317/] ? Belinis [sz.] [hn.] (MNy. 65: 309); 1395 k. bely̋n (BesztSzj. 1050.); 1405 k. belem, , bwlen (SchlSzj. 1631., 1634.); 1488 Bewlenes [sz.] [szn.] (OklSz.); 1534 Begyen (Trauschenfels: DFund. 10); 1565 beléndnek [?✐] (NySz.); 1611 böliny (Szenczi Molnár: Dict.); 1612 bőlényt [?✐] (Radvánszky: Csal. 3: 61); 1625 beden ziubol (SzT.); 1652 bélin (EtSz.); 1692 Bilind szyi (SzT.); 1732 bényén bŏrōk (SzT.); 1800 Bölöny (Márton J.: MNSz.–NMSz. Belény a.); 1807 Bölëny (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1848 Bellények (NSz.) J: ’nagy termetű szarvasmarhaféle | Auerochs; Wisent, Bison’ #

Jövevényszó, valószínűleg ótörök eredetű. |  ≡  Alt. bulan ’jávorszarvas’; bask. bülän ’ua.’; csuv. pălan ’szarvas’; stb. [török eredetű].  ⌂  A magyarba átkerült alak bülän, a törökben ritkább palatális változat lehetett. A gy-s változatokhoz vö. →meggy, →számszeríj. A szó végi d szervetlen járulékhang; vö. →belénd, →görény. A török és a magyar jelentések eltéréséhez, állatnevek jelentéskeveredéséhez vö. szláv *velьbǫdъ ’teve’, mely etimológiailag azonos a gör. ɛ̓λέφας ’elefánt’ szóval.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ bölömbika