bölcső A: 1262/ ? Bulchew [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 285); 1389 ? Belchew [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 595); 1395 k. belchew (BesztSzj. 49.); 1405 k. belche (SchlSzj. 233.); 1517 bevlcheben (DomK. 99); 1518 k. bo̗̗lcho̗̗th (PeerK. 340); 1629 bőcsü [?✐] (EtSz.); 1759 buͤtsuͤben (NSz.); nyj. bőcsibe (ÚMTsz.) J: ’ív alakú talpon ringatható gyerekágy | Wiege’ # Sz: bölcsőde 1851 bölcsőde (Hölgyfutár 1851. aug. 6.: 716)

Csuvasos típusú ótörök jövevényszó. |  ≡  Kāšγ. bešik; kirg. bešik; oszm. beșik; stb.: ’bölcső’ [török eredetű].  ⌂  A magyarba átkerült alak *belčiγ lehetett. A török szóvégi γ a magyarban vokalizálódott; vö. még →borsó, →szőlő stb. A török š > m. cs hangváltozáshoz vö. →bocsát, →búcsú; a szervetlen m. l hanghoz vö. →ács, →bölcs; vö. még →gyümölcs. Az ívelt talpon ringó bölcső a török népektől származott Európába.  ⌘  A bölcsőde nyelvújítási származékszó.  ⌂⇒  A magyarból: szlk.  (N.) belčov; rom.  (E.) belcéu: ’ua.’.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; TESz.; Ligeti: TörK. 84, 121; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.