bökken ∆ A: 1611 Boͤckenni [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1616 buͤkkenoͤie [sz.] (NySz.); 1668 bekkenoͤ [sz.] (NySz.) J: 1 1611 ’tántorog, inog | taumeln, wackeln’ (↑); 2 1662/ ’(rá)akad, (rá)bukkan | antreffen’ (NySz.); 3 1708 ’meglök | anstoßen’ (Pápai Páriz: Dict.) Sz: bökkenő 1616 buͤkkenoͤie ’akadály, nehézség | Haken, Schwierigkeit’ (NySz.)
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő vitatott eredetű: a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a →bukik-kal, vagy pedig onomatopoetikus eredetű. A végződés -n mozzanatos képző. A 3. jelentés a →bök hatására keletkezhetett. Ma csak a bökkenő származék használatos. ⚠ A →bök-kel való összefüggés aligha valószínű.
☞ TESz. bök a.; EWUng.→ bukik