böjt A: 1181 ? Buhtudi [sz.] [szn.] (TESz. bojt a.); 1358–1359 Behtus [sz.] [szn.] (MNy. 16: 152); 1372 u./ bewytrewl, beytfew (JókK. 26); 1510 bevhtet (MargL. 9); 1522 Bwÿthos [sz.] [szn.] (MNyTK. 105: 45); 1545 bewtyn (SzT.); 1568 buͤuͤt (NySz.); 1570 Bĕtthffew zerdan (SzT.) J: 1 1181 ? ’böjti időszak | Fastenzeit’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1181 ? ’koplalás; vallásos böjtölés | Hungern; 〈rituelles〉 Fasten’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 3 1816 ’ínség | Elend’ (Nszt.) Sz: böjtös 1211 ? Buhtus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1358–1359 [szn.] (↑) | böjtöl 1372 u./ beÿtewle (JókK. 27) | böjtölés 1372 u./ beÿteleſeben (JókK. 26)

Valószínűleg német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (ófn.) bijiht ’(hit)vallás; vallomás ‹bíróság előtt›’, (kfn.) bīht, bīhte ’bűnvallomás, gyónás’, – ném. Beichte ’ua.’ [< ném.  (ófn.) bijehan ’beismer, bevall ‹bíróság előtt›’]. A IV. lateráni zsinat 1215 előírta az egy évben legalább egyszer elvégzett kötelező gyónást, amelyet a húsvét előtti böjti időszakban kellett elvégezni.  ⌂  A böjt alak labializációval és szabályos χt > jt hangváltozással keletkezett. A 3. jelentés metafora.  ⚠  Ótörök származtatása kevésbé valószínű.

☞ TESz.; MNy. 78: 172; Mollay: NMÉr.; NyK. 86: 132; EWUng. | ⚠ Róna-Tas–Berta: WOT.→ kántorböjt, zsonglőr