bögyörő × A: 1481 e. bútheret (MNy. 85: 4); 1522 ? Begere [szn.] (MNyTK. 105: 29); 1842 bögyörő (MTsz.); 1862 bėgyėrő (CzF.); nyj. bögyölle (Nyatl. angyalbögyörő a.); bögyölődet, bügyürű (ÚMTsz.) J: 1 1481 e. ’kisfiú hímvesszője | Penis eines kleinen Jungen’ (↑); 2 1957 ’burgonyametélt, krumplinudli | Kartoffelnudel’ (MNyj. 4: 175)

Relatív fiktív tövű származékszó szófajváltása. |  ⌂  Főnevesült folyamatos melléknévi igenév. A relatív tő azonos a bögyörödik ~ begyeredik ’feláll’  (1856: EtSz.), (N.) bigyerész ’(meg)tapogat’  (MTsz.) szavakéval. Az abszolút tő összefügg a →begy, ill. a →biggyeszt szócsaládjának tövével. Az első adatokat követően újabbak csak későn bukkannak fel, ami arra utal, hogy a szó csak a nyelvjárások szóbeliségében élt.  ∼  Idetartozik: angyalbögyörő ’krumplinudli’  (1898: Dobos: DiákSz.); ’kisfiú hímvesszője’  (1898‒1948: ÚMTsz.) ez játszi szóalkotással keletkezett az →angyal + bögyörő szavakból.

☞ VasiSz. 2: 382; TESz. angyalbögyörő a. is; EWUng.→ begy