böfög A: 1577 k. Beͦƒeͦgh foͦl (OrvK. 178); 1740 boͤffegésekbe [sz.] (NSz.); 1778 böfög (Nszt.); 1787 büfögsz (NySz.); 1794 befögök (NSz.); nyj. bröfög (ÚMTsz.) J: 1 1577 k. ’többször böffent | wiederholt rülpsen’ # (↑); 2 1645 ’otrombán szól vmiről v. vmit | derb über etw reden’ (NySz.); 3 1800 ’zokog v. sírás közben csuklik | 〈im Weinen〉 schluchzen’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 4 1915–1960 ’〈bölömbika〉 búg | brüllen 〈Rohrdommel〉’ (ÚMTsz.)
böffent A: 1577 k. beoffenth (OrvK. 252); 1714–1776 böfönt (ItK. 14: 110); 1787 büffentett (Nszt.); 1894 böffintett (NSz.) J: 1 1577 k. ’egyet böfög | einen Rülps lassen’ (↑); 2 1763 ’〈vaktában, kelletlenül〉 kimond | 〈unbedacht, mißmutig〉 heraussagen’ (NSz.); 3 1793 ’vakkant; 〈szarvas〉 böffen | blaffen; melden 〈Hirsch〉’ (Nszt.)
böffen A: 1786 böffensz (Nszt.) J: 1 1786 ’egy-egy kurta szót közbevet | ein Wort kurz und derb einwerfen’ (↑); 2 1803 ’〈gyomorban keletkező gáz〉 felböfög, felbukkan | aufstoßen’ (Nszt.); 3 1862 ’vakkant; 〈szarvas〉 rövid, mély hangot hallat | blaffen; melden 〈Hirsch〉’ (CzF.)
Onomatopoetikus eredetű szavak. | ⌂ A tő egyfelől a →bufa, másfelől a →pöfög szócsaládjáéval függ össze. A végződések különféle igeképzők. ∼ Ugyanebből a tőből más képzővel keletkezett a böffedezik ’böfög’ (1762: NSz.). A böff ’böfögés’ (1763: NSz.) elvonás a szócsalád igéiből.