bő [7/1] A: 1138/ ? Beus [sz.] [szn.] (MNy. 32: 205); 1138/ Behí [szn.] (MNy. 32: 204); 1138/ Behu [szn.] (MNy. 23: 505); (†1086) 12. sz. ? Beidi [sz.] [szn.] (Györffy: DHA. I: 254); [1200 k.] Beuldu [sz.] [hn.] (An. 40.); [1200 k.] Vsubu [szn.] (An. 48.); 1208/ Buhus [sz.] [szn.] (VárReg. 332.); 1221/ Bes [sz.] [szn.] (VárReg. 92.); 1222/ Beu [hn.] (VárReg. 246.); 1303 Bwl [hn.] (OSieb. 192); 13. sz. második fele/ beuſege [sz.] (GyS.); 1357 Byschalad [sz.] [hn.] (MNy. 23: 505); 1380 k. Boͤw (KönSzj. 31.); 1416 u./¹ bo̗̩ (BécsiK. 214); 1456 k. beuen (SermDom. 2: 265); 1547/ boͤyſeg [sz.] (HoffgreffÉn. Hh2a); nyj. bíjj (MTsz.) J: 1 1138/ ? ’gazdag | reich’ (↑), 13. sz. második fele/ ’ua.’ (↑); 2 1380 k. ’tágas, bőséges | breit, weit’ # (↑); 3 1573 ’terjengős; részletes | weitschweifig; ausführlich’ (SzT.) Sz: bőség 13. sz. második fele/ (↑) | bőséges 1372 u./ beuſegeſt (JókK. 94) | bővít 1416 u./¹ megbo̗̗uo̗̗hu̇c (BécsiK. 228) | bővelkedik 1416 u./¹ bo̗̗uo̗̗lko̗̗ttènèc (BécsiK. 185) | bővödik 1416 u./² megbo̗̗uo̗̗dic ’vminek a mennyisége, mértéke növekszik | sich vermehren’ (MünchK. 29vb) | bővül 1416 u./² bo̗̗uo̗̗ltètic [sz.] (MünchK. 78ra) | bőves 1493 k. bewesek ’bő, gazdag | reichlich’ (FestK. 67) | bővítmény 1813 Bővitmény (RMKtár. 10: 63) R: bővében 1598 bweben (SzT.)

Valószínűleg ótörök jövevényszó. |  ≡  Kök-török bäg; CC. bey; oszm. bey, (R.) beg; stb.: ’fejedelem, nemes(ember)’ [? < kínai po ’száz ember vezére, feje’].  ⌂  A magyarba átkerült alak *bäγ lehetett; a szóvéghez vö. →kölyű, →seprő stb. A jelentésekhez vö. →dús, mindenesetre a magyarban nincs konkrét adat egy feltehető ’törzsfő’ > ’hatalmas, előkelő’ > ’gazdag’ jelentésváltozásra.  ⌘  A bővítmény nyelvújítási származékszó.

☞ MNy. 23: 502; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ bég², bőkezű, vér-²