botlik [1] A: 1508 botlik [▽] (DöbrK. 488); 1617 csoͤtoͤllyoͤn botóllyon [l-j] (NySz.) J: ’egyensúlyát vesztve meginog, elesik | stolpern’ # Sz: botladozik 1792 Botladozni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. Botlani a.)

botorkázik × A: 1585 botorkázom [▽] (Cal. 549) J: ’botorkál | herumstolpern’

botorkál A: 1692 botorkálodni [sz.] (NySz.) J: ’bizonytalan léptekkel, botladozva jár | herumstolpern’ #

A szócsalád legkorábbi tagja, a botlik fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő ismeretlen eredetű, és azonos a →botránkozik szócsaládjáéval. Végződése az -l gyakorító képző.  ⌂  A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő a botlik-kal azonos. Végződése gyakorító képző.

A botorkál és a botorkázik relatív fiktív tőből keletkezett származékszavak. |  ⌂  A relatív tő az -r gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő a botlik tövével azonos. A végződések gyakorító képzők.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartoznak: (N.) botog ’dologtalanul jár-kel’  (MTsz.); botáz(ik)  (MTsz.), botorászik  (MTsz.), botrángol  (ÚMTsz.): ’botorkál’.

☞ EtSz.; TESz. botorkál a. is; EWUng.→ botor, csetlik-botlik