botfülű A: 1892 botfülü (BpHírlap 1892. aug. 20.: 2); 1900 k. botfülű (Bálint: SzegSz.) J: 1 1892 ’zenei hallás nélküli 〈személy〉 | kein musikalisches Gehör habend 〈Person〉’ # (↑); 2 1900 k. ’nagyothalló | schwerhörig’ (↑)
Összetett szó. | ⌂ A →bot + fülű (a →fül -ű melléknévképzős, csak szószerkezetekben, ill. összetett szavakban előforduló származéka) jelzős alárendelő összetétele. Az előtag a bot tompaságához hasonlítva metaforikusan utal az érzékszervi fogyatékosságra. A 2. jelentés az eredeti, az 1. ennek alapján keletkezett jelentésszűküléssel. ∼ Egyéb összetételek a bot hasonló előtagi szerepével: (N.) boteszű ’tompa elméjű, nehéz felfogású’ (Csűry: SzamSz.), (N.) botlábú ’merev lábú, esetlen járású’ (Bálint: SzegSz.), (N.) botnyelvű ’hibás beszédű, nehézkes nyelvű’ (Csűry: SzamSz.).
☞ TESz.; EWUng.