bosszú A: 1372 u./ boʒʒoſagokual [sz.] (JókK. 3); 1456 k. boʒʒu (SermDom. 1: 281); 1456 k. boʒo alas, boʒuallas, buʒwÿat (SermDom. 2: 1, 341, 550); 1510 Boʒywſſagath [sz.] (KL. 20.); 1585 Bozzasag [sz.] (Cal. 1017 [ɔ: 1015]); 1777 baszus [sz.] (SzT.); 1863 bujszu (MTsz.) J: ‹fn› 1372 u./ ’haragos indulat; megtorlás | zornige Gemütsbewegung; Rache’ # (↑) | ‹mn› 1510 ’rágalmazó | verleumderisch’ (MargL. 72) Sz: bosszúság 1372 u./ (↑) | bosszúságos 1463 u. bussusagos ’gyalázkodó, 〈isten〉káromló | lästerlich’ (Gl.) | bosszul 1495 e. boʒʒuľa (GuaryK. 90) | bosszús 1575 boszszus (NySz.)

Valószínűleg ótörök jövevényszó. |  ≡  Kök-török busanč ’bánat, szomorúság’; ujg. bušgak ’félelem’ [< török *busa- ’nyugtalanít, aggaszt, elszomorít’; vö. →bosszant].  ⌂  A magyarba átkerült alak valószínűleg *busag ’nyugtalanság, bánat’ lehetett. A szóvéghez vö. →apró, →ocsú stb. Ezt a névszói alakot a törökben nem lehet adatolni. A származtatásnak jelentéstani nehézségei is vannak.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (N.) băsău ’bosszú(állás)’.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; TESz.; Pais: Ősv. 279; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.