bosszant A: 1416 u./¹ bozzanṫa [t-j] (BécsiK. 113); 1456 k. boʒontho [sz.] (SermDom. 1: 374); 1522 bozwntaasrol [sz.] (KeszthK. 147) J: ’ingerel, dühít | ärgern’ # Sz: bosszantás 1416 u./¹ bozzontaſnac (BécsiK. 88) | bosszantó 1456 k. (↑)

bosszankodik A: 1470 boʒʒonkodvan [sz.] (SermDom. 2: 481); 1500 k. bozonkodyk [▽] (AporK. 43); 1522 bozwnkodanak (KeszthK. 106); 1539 bozywnkodnak (KulcsK. 156); 1770–1780 baszankodó [sz.] (NSz.); 1789 boʃʃzankodás [sz.] (Nszt. bosszankodás a.) J: ’bosszúsan elégedetlenkedik, mérgelődik | sich ärgern’ # Sz: bosszankodás 1495 e. boʒʒoncodaſocat (GuaryK. 30)

Ótörök jövevényszó magyar képzéssel. |  ≡  Vö. ujg. busan- ’aggódik, nyugtalankodik’; tat. busan- ’mérgelődik, bosszankodik’ [< török *busa- ’nyugtalanít, aggaszt; elszomorít’; vö. →bosszú].  ≋  vö. még kök-török busanč ’bánat, szomorúság’.  ⌂  A magyarba átkerült alak *busan- lehetett. Ehhez járult a -t műveltető, ill. a -kodik visszaható igeképző; az alaktanhoz vö. →arat, →borít stb.  ∼  Idetartozik: boszint ’bosszant’  (1788: NSz.), amely az -int kezdő-mozzanatos képzőbokorral keletkezett; vö. →kacsint, tapint(→tapogat) stb.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; TESz.; Pais: Ősv. 280; Ligeti: TörK. 228; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.