borostyán² A: 1803 borostyánkö́ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Bernstein a.); 1814 Borostyánból-való (NSz.) J: 1 [főleg ~kő] 1803 ’őskori fenyő megkövesedett, áttetsző gyantája | Bernstein’ (↑); 2 1938 ’fekete festék alapanyaga | Grundstoff einer schwarzen Farbe’ (ÚMTsz.); 3 1957 ’tajtékkő | Bimsstein’ (Bálint: SzegSz.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Bernstein, (R.) bornstein: ’megkövesedett tűlevelű fa éghető gyantája’ [< aln. (kaln.) bernstēn, bornstēn ’ua.’, az aln. bernen ’ég ‹ige›’ és stēn ’kő’ alapján]. ⌂ A magyar szó hangalakjának létrejöttében a →borostyán¹ hatásával számolhatunk. A styán végződéshez vö. még →góstyán. – A 2. és 3. jelentés metafora.
☞ EtSz. 2. borostyán-kő a.; TESz.; EWUng.