boróka A: 1791 Borókának (MNy. 32: 316); 1798 Boroka (NSz.); 1808 Borók (NSz.); nyj. burᵃóka (MTsz.) J: 1 1791 ’borókabogyó | Wacholderbeere’ (↑); 2 1797 ’közönséges boróka | gemeiner Wacholder (Juniperus)’ (Nszt.); 3 1807 ’nehézszagú boróka | Sadebaum’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 4 1872 ’borókapálinka | Wacholderbranntwein’ (Nszt.) Sz: borókás 1857 borókásban ‹fn› ’borókával benőtt hely, terület | Stelle, wo Wacholder wächst’ (Nszt.); 1888 ‹mn› ’borókával benőtt 〈terület〉 | 〈Stelle, Fläche〉 mit Wacholder’ (NSz.)

Szlovák jövevényszó. |  ≡  Szlk. borievka, (N.) borovka, borôvka ’közönséges boróka; borókabogyó’ [vö. szlk. bor, bôr ’közönséges boróka; erdei fenyő’; vö. →bór-].  ≋  Vö. még le. borówka; or. бopoвкa: ’áfonya(bogyó)’; stb.  ⌂  A borók változathoz esetleg vö. →beszéd, →kolbász stb. A 4. jelentés önállósulással keletkezett a borókapálinka ’borókából párolt szeszes ital, borovicska’  (1843: NSz.) összetételből.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 101; TESz.; EWUng.