borít A: 1456 k. el burehatok [bureht □] (SermDom. 1: 211); 1508 el boreita (DöbrK. 148); 1513 elborítozom [sz.] (NagyszK. 116) J: 1 1456 k. ’burkol; takar | hüllen, decken’ # (↑); 2 [főleg fel~, ki~] 1510 k. ’feldönt; kiönt | umstoßen; ausgießen’ # (AporK. 185); 3 [főleg el~] 1513 ’ellep; elmerít | überfluten; versenken’ # (↑); 4 1674 ’vmilyen állapotba hoz | in irgendeinen Zustand versetzen’ (Thaly: Adal. 1: 49); 5 1862 ’párzik | sich begatten’ (CzF.) Sz: borító 1578 buritóyát ’fedő | Deckel’ (NySz.) | boríték 1590 buritékia ’fedél | Decke’ (NySz.); 1780 ’levélboríték | Kuvert’ (Nszt.)

borul A: 1512 k. borula (WeszprK. 37); 1552/ burulanac (Tinódi: Cronica H4a); 1590 le búrúlván [sz.] (KárBibl. 2/2: 3a) J: 1 1512 k. ’(rá)dől; eltakar | stürzen, fallen; verhüllen’ # (↑); 2 1517 ’(el)homályosodik; (el)komorodik | sich verdunkeln; sich verdüstern’ # (DomK. 91); 3 1787 ’fejesedik | sich häupteln’ (Nszt.)

borogat A: 1584 burongatnac (NySz.); 1739 burogassa [burogat □] (NSz.); 1766 borogasd [borogat □] (NSz.) J: 1 1584 ’feldönt | umstoßen’ (↑); 2 1739 ’fájó testrészt vizes stb. ruhával betakar | Umschläge machen’ # (↑); 3 1860 ’kerget | hetzen’ (NSz.)

ború A: 1647 burhos [sz.] (NySz.); 1788 ború (Nszt.) J: 1 1647 ’sötét felhő | dunkle Wolke’ (↑); 2 1818 ’szomorúság | Betrübnis’ (Szily: NyÚSz.) Sz: borús 1647 (↑)

borong A: 1668 burongo [sz.] (NySz.); 1748 borong (NySz.) J: 1 1668 ’komorodik | sich verdüstern’ (↑); 2 1793 ’sötétlik | dunkel erscheinen’ (Nszt. borong¹ a.)

A szócsalád alapjai, a borít és a borul valószínűleg ótörök jövevényszók magyar képzéssel. |  ≡  Vö. CC. bur- ’(át)fordít, csavar’; csag. buru- ’beborít, betakar’; oszm. bur- ’forgat; teker, csavar’; stb. Megfelelői a mongol és a mandzsu nyelvekben is megtalálhatók. A török *buru- tő már az átvételkor magyar igeképzőket vett fel; vö. még →arat, →bosszant stb.

A borogat és a borong származékszavak. |  ⌂  Másodlagos analógiás módon keletkezett képzések.

A ború elvonás. |  ⌂  A borul-ból jött létre.

A szócsaládhoz még |  ⌘  A bura ’magtok’  (1807: MagyFűvészk. 540), Bura ’harang v. kupola alakú tető, fedél’  (1836: Szily: NyÚSz.), hajszárító bura  (1959: ÉrtSz.) nyelvújítás kori tudatos szóalkotással keletkezett az ige kikövetkeztetett tövéből -a névszóképzővel.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; TESz.; NyK. 72: 173; Benkő: FiktI. 66; Ligeti: TörK. 213; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ burok, teremburáját