borbély A: 1393 Borbel [szn.] (MNy. 65: 453); 1464 Barber [szn.] (OklSz.); 1469 barbir [szn.] (MNy. 57: 238); 1480/ barbelh (Mollay: NMÉr.); 1536 barbellÿa [ly-v] (Pesti: Fab. 66b); 1552 Borbely (MNy. 72: 128); 1589 Borbil [szn.] (SzT.); 1597 Barbély [szn.] (SzT.); 1641 barbi [szn.] (SzT.); 1656 Barbe [szn.] (SzT.); 1776 Borbéj (SzT.) J: 1 1393 ? ’haj és szakáll ápolásával foglalkozó mesterember | Barbier; Bader’ (↑), 1480/ ’ua.’ (↑); 2 1536 ’felcser; sebész | Feldscher; Wundarzt’ (↑)
Vándorszó. | ≡ Ném. (kfn.) barbier, (kor. úfn.) barbir; fr. barbier; ol. (R.) barbier, (rom.) barbér, barbir, (fri.) barber; rom. bărbier; stb.: ’borbély’, (R.) ’felcser’. A franciából terjedt el [< fr. barbe ’szakáll’]. ⇒⌂ A magyarba német vagy olasz közvetítéssel került át. ⌂ A szó végi ly elhasonulással keletkezett: r : r > r : l ~ ly; vö. →erkély, →kvártély stb.
☞ EtSz.; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ bárd¹