bonta × A: 1321 buntha [szn.] (MNy. 63: 365); 1342 boncha [ɔ: bontha] (MNy. 63: 365) J: 1 1321 ? ’tarka | bunt’ (↑), 1342 ’ua.’ (↑); 2 1894 ’sima szőrű | glatthaarig’ (ÚMTsz.); 3 1898 u. ’vén 〈sertés〉 | alt 〈Schwein〉’ (ÚMTsz.)
Német (k.-ném.) jövevényszó. | ≡ Ném., (kfn.) bunt ’fekete-fehér foltos v. csíkos’ [? < lat. (k.) punctus ’pöttyös’]. ⇒⌂ Mivel a bunt a történelmi és jelenlegi Magyarországon beszélt német nyelvjárásokból hiányzik, kereskedők közvetítésével a keleti közép-németből származhat. ⌂ A magyarban bizonyára a német melléknév ún. gyenge ragozású alakja honosodott meg úgy, hogy a szó végi redukált ə magánhangzót hanghelyettesítéssel a váltotta fel; ehhez vö. →cérna, →ciha stb. A jelentések főleg jószágokra vonatkoznak. A 3. jelentés keletkezési módja nem világos.