bongor × A: 1618 Bongort [□] (SzT.); 1624 bungort [-t tárgyrag] (Nyr. 28: 382); 1725 bungordban (SzT.); 1754 Bongar (MNy. 33: 337); 1768 Bungár (MNy. 34: 253) J: 1 1618 ’gyümölcsös; szőlő | Obstgarten; Weingarten’ (↑); 2 1742 ’bozótos, bokros, fás hely | Dickicht, Gebüsch’ (SzT.)
Német (szász E.) jövevényszó. | ≡ Ném. (szász E.) bą̜ngert, bongert, bungert ’településen kívül eső gyümölcsös’, – ném. Baumgarten ’gyümölcsös(kert)’ [< ném. Baum ’fa ‹növény›’ + Garten ’kert’]. ⇒⌂ Az erdélyi szász származtatás mellett elsősorban szóföldrajzi okok szólnak. A magyar szó közvetlen elődei helynevek voltak, amelyek azonban minden bizonnyal német névadás eredményei; vö. Bungarth [hn.] (1331: Suciu: DicTr. 1: 113). ⌂ A bongor alak a tárgyragnak felfogott szó végi t elhagyásával keletkezhetett; a szó végi d zöngésülés eredménye.
☞ MNy. 33: 336; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ gárgya, gurtni, hangár, hortenzia, sorompó