bolyong [1] A: 1109/ Bolgokuth [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 11); 1343 ? Bolgokuth [sz.] [hn.] (OklSz.); 1552/ bolyognak (RMKT. 3: 324); 1585 bolongozot [sz.] (MNy. 84: 253); 1589 bolgok (Balassi: Com. 325); 1621 Bolyongoc (Szenczi Molnár: Dict.); 1766 bojongása [sz.] (NSz.); 1775 bollongó [sz.] (NSz.) J: 1 1552/ ’járkál; kóborol | herumgehen; herumschweifen’ # (↑); 2 1575 ’tévelyeg | herumirren’ (Heltai: Krón. 105a) Sz: bolygó 1109/ ? [hn.] (↑); 1343 ? [hn.] ‹foly mn-i igenév› (↑); 1552/ bolygoban ’bolyongás | Irrfahrt’ (HoffgreffÉn. q1b); 1838 Bolygó ‹fn› ’égitest | Planet’ (Tzs.)

bolygat A: 1416 u./³ bolgattak (AporK. 96), de vö. →balgatag; 1519 k. Bolӳgat (DebrK. 536); 1728 bojgatott (SzT.) J: ’(meg)zavar | stören’ #

bolydít A: 1493 k. ? meg bwldӳhtӳa [t-j] (FestK. 314); 1794 [boj]dit (NSz.); 1863 bolydit (NSz.) J: ’(meg)zavar | stören’

bolydul A: 1601 Budulas [sz.] (SzT.); 1688 boldulás [sz.] (SzT.); 1794 bojdul (NSz.); 1813 Felbolydulni [sz.] (NSz.) J: 1 1601 ’(meg)zavarodik, (fel)riad | aufgestört werden’ (↑); 2 [fel~] 1813 ’felkel, feláll | aufstehen’ (↑)

Fiktív tőből keletkezett származékszavak. |  ⌂  A tő ismeretlen eredetű, és összefügghet a →bódít, ill. a →bódorog szócsaládjának tövével. A végződések különféle igeképzők. Az elvont jelentésekhez vö. →tévelyeg.  ⌂⇒  A magyarból: rom. bîigui ’félrebeszél’.

☞ TESz.; Benkő: FiktI. 94; EWUng.→ balgatag, barangol, bohó, boldog, bolt¹, boly, bujt²