boldog A: 1193 ? Bodogth [sz.] [hn.] (ÓMOlv. 54); 12. sz. vége/ bovdug (HB.); 1263/ Boldogazzonkezy [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 224) J: ‹mn› 1 12. sz. vége/ ’szent; üdvözült | heilig; selig’ (↑); 2 1211 ? ’gazdag | reich’ (OklSz.), 1526 ’ua.’ (ÉrdyK. 400); 3 1372 u./ ’szerencsés; derűs lelkiállapotú; megelégedett | glücklich; freudig; zufrieden’ # (JókK. 156); 4 1671 ’békés; jó | friedlich; gut’ (SzT.); 5 1882 ’vastag | dick’ (MNy. 27: 253); 6 1899 ’terhes | schwanger’ (ItK. 9: 65) | ‹fn› 1 1794 ’〈keresztény szóhasználatban〉 az üdvösség részese | 〈im christlichen Wortgebrauch〉 an der ewigen seligkeit beteiligte Person’ (Nszt.); 2 1858 ’a katolikus egyház által üdvözültnek nyilvánított személy | von der katholischen Kirche seliggesprochene Person’ (NSz.) Sz: boldogságos 1372 u./ bodogſagos ’szent | heilig’ (JókK. 140) | boldogtalan 1372 u./ bodogtalan ’szenvedő | leidend, Schmerz empfindend’ (JókK. 156) | boldogság 1405 k. bodoſag [ɔ: bodogſag] ’az üdvösség állapota | Seligkeit’ (SchlSzj. 19.); 1787 ’öröm, elégedettség | Glück’ (Nszt.) | boldoglatik 1416 u./¹ bodoglatic ’boldogul | fortkommen’ (BécsiK. 152) | boldogít 1518 k. meg bodogeÿtoÿa [sz.] ’örömmel tölt el, megvigasztal | glücklich machen, trosten’ (PeerK. 334); 1879 ’bosszúságot okoz vkinek | ärgern’ (Nszt.) | boldogul 1519 bodogwl ’sikerrel jár | glücklich werden’ (JordK. 350); 1751 ’sikerrel előrehalad, szerencsésen továbbjut | fortkommen’ (NSz.) | megboldogult 1531 megh bodoghwlt ’üdvözült | selig’ (ÉrsK. 131); 1785 ’az elhunyt személy | Verstorbener’ (NSz.); 1790 ’elhunyt, elhalálozott | verstorben’ (NSz.)

Belső keletkezésű, valószínűleg fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő ismeretlen eredetű, és összefügghet a →bódít és a →bolyong szócsaládjának tövével. Végződése a -g névszóképző; vö. →csillag, →részeg stb. – A szó belseji l szervetlen járulékhang; vö. →bódít. A pogány hiedelemvilág maradványa lehet a keresztény terminológiában.

☞ EtSz.; TESz.; Bárczi: HBEl. 165; Benkő: FiktI. 106; EWUng.→ gyertyaszentelő, nagy-¹