bókony × A: 1528 bolkon (OklSz.); 1770 bókonyok (MagyIrodRitk. 3: 51); 1766 burkon (MNy. 65: 229); 1831 Balkon (Gáldi: Szótir. 427); 1833 Balkány (Kassai: Gyökerésző 1: 245); 1838 Bokkon (Tsz.); nyj. bankuj, bókó (ÚMTsz.) J: 1 1528 ’hajó bordája | Rippe des Schiffes’ (↑); 2 1831 ’ekemankó | Pflugstelze’ (↑)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kor. úfn.) balken, ‒ ném. Balken: ’gerenda; tetőzet, födém tartógerendája’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. φάλαγξ ’fatörzs’; litv. balžiena ’gerenda’; stb.]. ⌂ Az -on ~ -ony szóvég korai átvételre utal; vö. →bükköny, →furmány. A 2. jelentés metafora.