boka A: 1193 ? boka [hn.] (ÓMOlv. 54); 1211 ? Buca [szn.] (PRT. 10: 515); 1405 k. boca (SchlSzj. 452.); 1604 Bóka (Szenczi Molnár: Dict.); 1790 bakázott (Nszt. bokázik² a.) J: 1 1405 k. ’szárcsont | Schienbein’ (↑); 2 1533 ’bokacsont | Knöchel’ # (Murm. 2002.); 3 1571 ’csukló 〈mint testrész〉 | Handgelenk’ (MNy. 11: 87); 4 1840 ’marha lábszárbőre, amelyből bocskort készítenek | Leder für Bundschuhe’ (MTsz. baka a.); 5 1862 ’bokáig érő kurta szárú lábbeli | Art Fußbekleidung’ (CzF. baka 2. a.) Sz: bokázik 1790 bakázott ’átfordulva esik | sich drehend hinstürzen’ (↑); 1859 ’(bokáit összeütve) táncol | tanzen’ (Nszt. bokázik¹ a.)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Csag. bakay ’a birka sípcsontja’; kirg. bakay ’a pata feletti csontok’; kum. baqay ’ua.’; stb. Megfelelői a mongol és mandzsu nyelvekben is.  ⌂  A magyarba átkerült alak a *baka lehetett. A boka első szótagi o-ja elhasonulással jöhetett létre; vö. →pogácsa, →pogány stb. – A 4. és 5. jelentés főleg a baka változathoz kapcsolódik.  ≂  Tisztázatlan idetartozású a (N.) bokázófúró ’egyfajta fúró a kerék küllőinek készítéséhez’  (1696: SzT.), amely Erdélyben ismert tájszó.

☞ MNy. 8: 403; TESz.; Ligeti: TörK.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ baka, bakancs