bojtorján A: [1237–1240] Buhturuyan [hn.] (PRT. 1: 783); 1395 k. kís boÿtorían (BesztSzj. 360.); 1405 k. baytõyan (SchlSzj. 901.); 1500 k. bochtorÿan (CasGl. 13.); 1555 Bolythoryan (MNy. 6: 231); 1669 bojtorványokkal (NySz.); 1769 bojtornyájok (NSz.); 1777 Bortorjangot (NSz.); 1808 Bujtorjányos [sz.] (NSz.); nyj. bojtoráng, bujtërgyán (MTsz.) J: ’lila, fészkes virágzatú gyomnövény | Klette’

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Csag. baldı̈rγan; oszm. baldıran; csuv. pultǎran; stb.: ’bojtorján’. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A magyarba átkerült alak *balturγan lehetett. A szó belseji lt (> χt) > jt hangváltozáshoz vö. török altı̈n ’arany’ > m. Ajtony  [szn.]. Az alakváltozatok létrejöttében hasonulás, affrikálódás, szervetlen járulékhang betoldása stb. játszott közre.  ∼  A szóvég elhagyásával keletkeztek: (R.) bojtorja ’bojtorján’  (1566: Heltai: Fab. 57); (N.) bujtorgya ’ua.’  (ÚMTsz.).  ≁  Nem tartozik ide: bojtorjány ’kötekedő, izgága’ (vö. →bojtorkodik).

☞ Gombocz Z.: BTLw.; TESz.; Ligeti: TörK. 71; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.