bojt A: 1181 ? Buhtudi [sz.] [szn.] (III.BélaKirEml. 345); 1262 Boht [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 3: 33); 1327 Bohtustulgfa [sz.] (OklSz. bojtos a.); 1549 Boytos [sz.] [szn.] (MNy. 25: 150); 1595 buitos [sz.] (NySz.) J: 1 1327 ’rojt 〈növény részeként, ember, állat szőrzeteként, szőrcsomójaként〉; rojt 〈ruhán, egyéb tárgyakon〉 | Büschel, Zottel; Quaste, Behang’ # (↑); 2 1561 ’csomó; bog | Knoten; Knorren’ (MNy. 67: 490); 3 1607 ’fenyőgally, fenyőág | Tannenzweig’ (SzT.); 4 1621 ’oltóág, hajtás, fiatal vessző; növényi csemete | Pfropfreis; Pflänzling’ (Szenczi Molnár: Dict.); 5 1899 ’fiatal fenyő; fenyőcsoport | junger Nadelbaum; Gruppe von Nadelbäumen’ (Nyr. 28: 142) Sz: bojtos 1211 ? Buhtus ’szálakból álló csomót tartalmazó | zottelig, quastig’ (OklSz.); 1327 (↑)

Valószínűleg ótörök jövevényszó. |  ≡  Kāšγ. boxtay ’ruhatartó zsák’; csag. boġnaq, boġtaq ’selyemfonalból készült hajdísz’; oszm. bogtak ’díszes, magas fejfedő’; stb. [< török bog- ’csomóra köt’]. Megfelelői a mongolban is megtalálhatók.  ⌂  A magyarba átkerült alak *buγut lehetett. A magyarban  χt > jt hangváltozás történt; vö. →bojtár, →bojtorján stb. A 3–5. jelentés metonimikusan alakult ki a 2-ból az ágakon található csomók alapján.  ⚠  A jelentések időrendje miatt a →bujt¹ szóval aligha függhet össze.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.