bojnyik × A: 1690 k. bojnyik-tánczot (NySz. tánc a.); 1786 bonyikok (Nszt.); 1790 Bújnyik, Bunyik (NSz.); 1807 Bojnikok (NSz.); 1808 bojnyékoskodtak [sz.] (NSz.); nyj. zbunyik (MTsz.) J: 1 1690 k. ’zsivány, útonálló | Straßenräuber’ (↑); 2 1861 ’alávaló, hitvány ember | niederträchtiger, gemeiner Mensch’ (Nszt.); 3 1873 ’mogorva nézésű ember v. gyermek | Person mit düsterem Blick’ (Nyr. 2: 180)
Szlovák jövevényszó. | ≡ Szlk. zbojník, (N.) zbujnik, zbuʼnik: ’útonálló, bandita’ [< szlk. zboj ’rablás, fosztogatás’]. Vö. még le. (N.) zbójnik, zbónik; ukr. (Kárp.) збíйник; stb.: ’útonálló, bandita’; ezek a szlovákból származnak. ⌂ A szláv szó eleji mássalhangzó-torlódás első hangjának elhagyásához vö. →kadarka, →toklász. A 3. jelentés tréfás metafora az 1. jelentés alapján. ≂ Tisztázatlan idetartozású a (N.) bojnyik ’szőlőkötözésre használatos hagymaszerű növény’ (1873: Nyr. 2: 180).
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 97; TESz.; EWUng.→ baj