bohó A: 1575 bollyo (NySz.); 1578 bolyokas [sz.] (Bornemisza: ÖrdKís. 184); 1585 balyókás [sz.] (Cal. 301); 1589 bahó , bohó [?✐] (MNy. 21: 65); 1713 Bolókázik [sz.] (NySz.); 1880 bolyhó (NSz.); nyj. bója (MTsz.) J: 1 1575 ’együgyű; derűt keltően balga | einfältig; töricht’ (↑); 2 1784 ’játékosan bolondozó | drollig’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 14) Sz: bohókás 1578 ’(kissé) balga, együgyű 〈személy〉 | einfältig 〈Person〉’ (↑); 1850 ’játékos, mulatságos | spaßhaft’ (Nszt.) | bohózat 1825 bohózat ’vidám színpadi mű(faj) | Schwank’ (Nyr. 46: 22)

bohóc A: 1834 bohócz (Honművész 1834. márc. 27.: 197) J: 1 1834 ’a közönséget mókáival szórakoztató cirkuszi artista, mókamester | Clown’ # (↑); 2 1925 ’tréfás, viccelődő 〈ember〉 | Possenreißer, Spaßmacher’ (Nszt.)

A szócsalád alapja, a bohó fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő ismeretlen eredetű, és összefügg a →bolyong szócsaládjának tövével. Az-ó végződés folyamatos melléknévi igenévképző lehet. A szó belseji l > ly > j > h hangváltozáshoz vö. →csalán ~ (N.) csolyán ~ (N.) csohán. A ’kóborló, tévelygő’ > ’együgyű, jámbor’ jelentésváltozáshoz vö. →balgatag, →tévelyeg; vö. még lat. errare ’bolyong, tévelyeg, hibázik’; ném. irren ’ua.’, Irre(r) ’őrült személy’.

A bohóc származékszó. |  ⌂  A bohó-ból keletkezett -c névszóképzővel. Az alaktanhoz vö. →gombóc.  ⌘  A bohóc és a bohózat származék egyaránt nyelvújítási alkotás.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ bolyong