bogyó A: 1505 ? Bogyo [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 666); 1525 Bolot (TelK. 210); 1577 k. Bolyoianak (OrvK. 493); 1578 bogioya, bugyoiat (NySz.); 1800 bojó (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1838 bikfa-bigyo, bugya (Tsz.); 1876 binyó (Nyr. 5: 15) J: 1 1505 ? ’apró gyümölcs | Beere’ # (↑), 1525 ’ua.’ (↑); 2 1792 ’száraz termés | dürre Frucht’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 3 1838 ’éretlen alma | unreifer Apfel’ (Tsz.); 4 1838 ’csomó | Knoten’ (↑); 5 1963 ’apró, gömbölyű (állati) ürülék | beerenförmiger Kot 〈bes. von Tieren〉 ’ (Nszt.); 6 1995 ’kis gyógyszer, tabletta | Pille’ (Nszt.)

Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból, magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (AK.) pol ’bogyó’; zürj.  (Sz.) pul ’vörös áfonya’; finn puola ’ua.’; – ? szelk. palk͔ong ’mocsári hamvas szeder’ [fgr. (? uráli) *pola ’bogyó’].  ⌂  A magyarban (l >) ly > gy hangváltozás történt; vö. →fagy, →meggy stb. A magyar szó eleji b-hez vö. →bal. Végződése az -ó kicsinyítő képző; vö. →csomó, →mogyoró stb.

☞ EtSz.; FUF. 18: 166; NytudÉrt. 38: 12; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ bigyó, bodócsUN UEW. № 789