bogrács A: 1703 k. bográcsbul (Thaly: VÉ. 2: 309); 1786 bográntsban (NSz.); 1816 bagráts (Gyarmathi: Voc.); 1818 e. bokrácshoz (Nszt.); nyj. bugrács (ÚMTsz.) J: ’domború fenekű (főző)edény, üst | (kleiner) Kochkessel’ #
Oszmán-török jövevényszó, szerbhorvát közvetítéssel is. | ≡ Oszm. bakraç ’rézüst’; – vö. még szbhv. bakrač ’ua.’. Az oszmán-törökben az oszm. bakır ’vörösréz’ + -aç képzős származéka. ≋ Megfelelői több balkáni nyelvben is megtalálhatók; vö. blg. бaкpaч; albán bakraç; stb.: ’bogrács’.
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 598; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 56; EWUng.; MNy. 116, 212