bognár A: 1392 Bognar [szn.] (MNy. 63: 365); 1716 bognárok (Nyr. 71: 60); nyj. bugnár (ÚMTsz.) J: 1 1392 ? ’kerékgyártó | Wagner’ (↑), 1716 ’ua.’ (↑); 2 1902 ’kádár | Faßbinder’ (Nyr. 31: 70)
Német (h. baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (h. kor. úfn.) wagner, (h. baj.-osztr.) bǭgnɒ, wogner, – ném. Wagner: ’kerékgyártó’ [< ném. Wagen ’szekér’]. ⌂ Az átvett szó rövid tőhangzót tartalmazott. A szó eleji b a baj.-osztr. bilabiális β helyettesítésével keletkezett; vö. még →bális, →bükköny stb. A szó belseji á hangrendi kiegyenlítődés eredménye. A 2. jelentés a →bodnár szóval végbement keveredéssel magyarázható.
☞ EtSz.; SoprSz. 15: 196; TESz.; EWUng.→ kombi, vagon, vegzál, visz