boglya A: 1291 ? Bogla [szn.] (MNy. 10: 39); 1411 ? Baglyaserdew [sz.] [hn.] (LtKözl. 9/1–2: 72); 1454 ? Boglyafalwa [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 29); 1561 boglia (OklSz.); 1614 Zena Buglyath (HOklSzj. 136); 1742 baglák (MNy. 75: 255); 1780 Bagja (MNy. 45: 216); nyj. bág'gya (ÚMTsz.) J: 1 1291 ? ’szénaboglya | Heuschober’ # (↑), 1561 ’ua.’ (↑); 2 1694 ’frizura | Frisur; Schopf’ (MNy. 8: 130); 3 1788 ’kupac | Häufchen’ (Nszt.); 4 1795 k. ’boglyakemence | Lehmofen 〈im Bauernhaus〉’ (Nszt.) Sz: boglyáz 1742 baglázván [sz.] (MNy. 70: 91)

Vitatott eredetű. | 1 Származékszó. |  ⌂  A →bog ’csomó’ szóból keletkezett -l ~ -ly és -a névszóképzőkkel; vö. szuglya (→zug). Ennek a magyarázatnak az az alapja, hogy a szénaboglyát halomba rakják össze. 2 Ótörök jövevényszó. |  ≡  Tat.  (Kaz.) boγol; tel. pul; jak. buγul; stb.: ’szénaboglya’ [< török bog- ’köt, (szorosan) összeköt’]. Megfelelői a mongol nyelvekben is. ▣  ⌂  A magyarba átkerült alak a *bogul lehetett. A származtatást főleg a szó végi a mibenléte nehezíti: esetleg megszilárdult E/3. személyű birtokos személyjellel számolhatunk.  ∼  A (N.)bugolya ’(haj)bóbita; tollbokréta, (toll)bóbita’  (1799 u.: NSz.) szóhasadással keletkezett a boglya alakból.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. baglja ’szénakazal’.

☞ NyK. 45: 9, 49: 221; TESz. bugolya a. is; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.