boglár ∆ A: 1193 ? Boclar [hn.] (MNL (OL) Dl. 27); 1505 k. Boglar (OklSz.); 1555 boklarok (OklSz.); 1663 buglàros [sz.] (MNy. 79: 508) J: 1 1505 k. ’fémveretes, ékköves, gyöngyös, zománcos, gomb alakú ékítmény | metallbeschlagene, knopfförmige Edelstein-, Perlen-, Emailverzierung’ (↑); 2 1655 ’hüvely | Hülse’ (NySz. Boglárocska a.); 3 1708 ’sárga virágú növény, boglárka | Hahnenfuß 〈Pflanze〉’ (Pápai Páriz: Dict.) Sz: boglárka 1643 boglárka ’kis boglár | kleine Schmuckspange’ (Radvánszky: Csal. 2: 282); 1775 ’sárga virágú növény, boglárka | Hahnenfuß 〈Pflanze〉’ (Nszt.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) buckelœre, buggeler, (kor. úfn.) buckler: ’boglárpajzs, köldökös pajzs’ [< ném.  (kfn.) buckel ’félgömb alakú, domború fémveret a pajzs közepén’ < fr.  (ófr.) boucle ’ua.’ (lat. buccula ’pufók arcocska’)].  ⌂  A ném. -œr(e) > m. -ár hangtani fejlődéshez vö. →bognár, →csaplár stb. A 3. jelentés kialakulásában szerepe lehetett a ném. Goldknöpfchen ’boglárka (Ranunculus)’, tkp. ’aranygombocska’ növénynévnek. Hangtani és művelődéstörténeti okok amellett szólnak, hogy az átvétel az első adat felbukkanásánál évszázadokkal korábban történt.

☞ EtSz.; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ bukta, pikkely, pitle, pukedli, vukli