bogár A: 1138/ Bugardi [sz.] [szn.] (MNy. 32: 204); 1211 Bogar [szn.] (OklSz.); 1395 k. bogar (BesztSzj. 1141.); 1405 k. bocar (SchlSzj. 1712.) J: 1 1138/ ? ’rovar | Käfer (Coleoptera)’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1616 ’hóbort, szeszély, rigolya | eigensinnige Laune, Grille’ (NySz.); 3 1799 ’pupilla | Pupille’ (Nszt.) Sz: bogároz 1490 bogarostattya [sz.] ’rovar(csípés) miatt nyugtalankodik, ugrál, futkos 〈főleg ló v. szarvasmarha〉 | von Insekten geplagt laufen’ (SzalkGl. 97.) | bogaras 1706 k. bogaras ’bogarakkal borított | von Käfern bedeckt’ (MNy. 2: 322); 1847 ’hóbortos, szeszélyes | grillenhaft’ (Nszt.) | bogarászik 1779 bogaráſz ‹ige› ’babrál | (herum)fingern’ (Nszt.); 1816 ’kutat, keresgél | herumsuchen’ (Nszt.)

Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. |  ⌂  Az alapszó a →búg¹ lehet, a végződés az -ár névszóképző. Az ú ~ o hangváltakozáshoz vö. →bong. Az alaktanhoz vö. →sugár. A szó eredetileg a rovarok zümmögését, zúgását jelölhette. Hasonló szemlélethez vö. or. жyк ’bogár’ < жyжжaть ’zümmögve repül’.

☞ TESz.; MNy. 70: 44; NytudÉrt. 105: 8; EWUng.→ bagócs, búg¹, cserebüly, csíkbogár, katicabogár, kolorádóbogár, kőrisbogár, ló-, svábbogár, szentjánosbogár