bogáncs A: 1248/ ? Bagach [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 759); 1394 ? Bogach (Csánki: TörtFöldr. 5: 870); 1500 k. Bogaczkoro (CasGl. 78.); 1592 Bogáncznac (Cisio G2b); 1664 Bugách-kóró (Wagner: Phras. 2: 73); 1763 Bogacs (NSz.); 1796 Bógátsok (Nszt.); nyj. bógics (Nyatl.) J: 1 1248/ ? ’szúrós levelű, virágú és termésű kórószerű növény | Distel (Carduus)’ # (↑), 1500 k. ’ua.’ (↑); 2 1784 ? ’ennek v. más növénynek tüskés, szúrós termése | dornige, stachelige Frucht der Distel od. anderer Pflanze’ # (Baróti Szabó: KisdedSz. 68), 1796 ’ua.’ (↑)
Származékszó. | ⌂ A →bog-ból keletkezett -cs névszóképzővel, amely valószínűleg kicsinyítő képző. A megnevezés a növényi termés kerek, gömbölyű formáján alapulhat. A szó belseji n szervetlen járulékhang, vö. →bakancs, →bogrács stb.
☞ EtSz. bog a.; TESz.; EWUng.