bog A: 1086 ? Bugudi [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 208421); 1138/ ? Bogu [szn.] (MNy. 32: 204); 1181 ? Bvgus [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 206827); 1522 agath bogath (KeszthK. 145); 1578 bugia (NySz.); 1767 bögei (NSz.) J: 1 1138/ ? ’csomó; bütyök | Knoten; Knorren’ (↑), 1577 ’ua.’ (KolGl.); 2 1522 ’íz, szártag 〈növényen〉; ág | Gliedteil; Ast’ # (↑) Sz: bogos 1181 bugus [szn.] (↑); 1529 e. agas bogas ’göcsös, csomós | knorrig’ (VirgK. 99) | bogoz 1785 bogozni [sz.] ’csomókat létrehoz | Knoten machen’ (Nszt. bogoz¹ a.)

Valószínűleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (Szo.) pɔ̄χlip ’gomb’; osztj.  (DN.) poŋχəl ’csomó ‹a fán›’; zürj.  (Sz.) bugi̮ľ ’szemgolyó, szem’; md. pokoľ  (E.) ’csomó, rög, darab’, (M.) ’gombolyag’; finn punka ’kövér, testes ember’; lp.  (norv.) bug'ge ’púp, feldagadt, felduzzadt dolog’ [fgr. *puηka vagy *poŋka: ’csomó, duzzanat, dudor’].  ⌂  A magyar szó eleji b-hez vö. →bal; a fgr. *ŋk > m. g hangváltozáshoz vö. →dug, →mag stb. Az 2. jelentés valószínűleg metafora: az íz és az ág is gyakran bütykös.  ⚠  Az ótörökből való származtatása kevéssé valószínű.

☞ FUF. 11: 225; Vir. 1931: 309; AAPJ. 17: 21; MSzFE.; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.; MNy. 108: 322→ ág-bog, bogáncs, boglya, böngészik, buga¹, csög-bogUN UEW. № 816