bodza A: [1090 k./] Bozia [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 510); 1192/ Buziasfoka [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 236); [1237–1240] Boza [hn.] (PRT. 1: 786); 1337 Bozyabukur (OklSz.); 1517 bozzanak (DomK. 160); 1538 booczafa (Pesti: Nomenclatura O4); 1550 e. borsa (MNy. 57: 357); 1578 bódza (NySz.); 1718 Borzásba [sz.] [hn.] (NyIrK. 28/2: 171); 1796 bozda-virág (NSz.); 1838 Borzag, Borzang (Tsz.); 1839 botcza (NSz.); nyj. bojza (MTsz.); bojzing, borzég (ÚMTsz.) J: 1 [1090 k./] ’átható illatú, sárgás virágzatú cserje | Holunderbaum, Holunderstrauch (Sambucus)’ # (↑); 2 [1237–1240] ’〈ennek termése〉 | Holunderbeere’ # (↑)

 Déli szláv jövevényszó. |  ≡  Blg. бъзe; mac. бoзe; szln.  (N.) bāzje, bezjè: ’bodza(fa)’ [< szláv *bъzъje [kollektívum] ’bodzabokros hely’< szláv *bъzъ ’bodza’; vö. →bodzfa]. Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A bodza alak buzja > bozja > bozza > bodza változás eredménye. A borza változat (és feltehetőleg a bozda is) ugyancsak a bozza változatból keletkezett elhasonulással. Egyes változatok szóvégi g-je valószínűleg szervetlen járulékhang.

☞ EtSz.; Nyr. 60: 20; Kniezsa: SzlJsz. 96; TESz.; MNy. 67: 329; EWUng.