bódorog × [1] A: 1648 bodorgo [sz.] (SzT.); 1650 bódorgottak vala [?✐] (MFl.); 1765 bodorogni [sz.] (SzT.); 1833 Bódolog (Kassai: Gyökerésző 1: 332) J: 1 1648 ’lassan, bizonytalanul megy; vándorol; kószál | langsam, unsicher gehen; wandern; herumschweifen’ (↑); 2 1784 ’szédeleg | taumeln’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 15); 3 1794 ’〈füst, víz〉 tekervényesen száll, mozog | sich schlängelnd emporsteigen 〈Rauch〉, strömen 〈Wasser〉’ (Nszt.)

Belső keletkezésű, de keletkezési módja bizonytalan. |  ⌂  Valószínűleg származékszó fiktív tőből. A tő ismeretlen eredetű, és a →bódít szócsaládjáéval lehet azonos. Végződése gyakorító képző. – Ugyanakkor az is lehetséges, hogy származékszó: a →bodor-ból keletkezett -g igeképzővel.  ∼  Idetartoznak: (N.) bócorog ’kószál, kóborol’  (Nyr. 1: 231), (N.) böcög, böcörög ’inog, kószál, kóborol’  (EtSz. 1: 514), (N.) bődörög ’ua.’  (MTsz.). A bócorog szóvegyülés lehet a bódorog és a biceg (→biccent) szavakból. A bődörög hangrendi átcsapással keletkezett a bódorog-ból.  ≁  Nem tartozik ide az onomatopoetikus eredetrű bucorog ’nyö(szörö)g, vinnyog’  (1794: NSz.).

☞ EtSz. bódít a.; TESz. bócorog a.; EWUng.→ bolyong