bodor [4] A: 1090 k. ? Budrig [sz.] [hn.] (PRT. 10: 19); 1138/ ? Bodor [szn.] (MNy. 32: 56); 1138/ ? Budur [szn.] (MNy. 32: 133); 1400 ? Bondor [szn.] (ZichyOkm. 5: 204); 17. sz. második fele bodros [sz.] (NySz.); 1764 bodor (MNy. 60: 220); 1829 bongyor (Nyr. 91: 54); nyj. bondor (NyK. 54: 252) J: ‹fn› 1 1090 k. ? ’vminek 〈főleg szalagnak, hajnak〉 tekervényes, kunkorodó, göndörödő része | verwickelter, gewundener krauser Teil 〈bes. des Bandes, Haares〉’ (↑), 17. sz. második fele ’ua.’ (↑); 2 1838 ’〈különféle szőrös, bolyhos növény neveként〉 | 〈als Name versch. haariger, zottiger Pflanzen〉’ (Tzs.) | ‹mn› 1764 ’göndör | kraus’ (↑) Sz: bodros 1222/ ? Budrus [sz.] [hn.] (VárReg. 36.); 17. sz. második fele ’göndörödő, csavarodó | kraus, geringelt’ (↑) | bodorít 1779 bodorit ’göndörré tesz | kräusen, locken’ (Nszt.) | bodri 1790 Bodri [állatn.] (NSz.); 1792 bodri ‹mn› ’göndör | kraus’ (Nszt.) | bodorodik 1791 bodorodjon ’göndörödik, (gyűrűsen) csavarodik | sich kräuseln’ (Nszt.)
Származékszó relatív fiktív tőből. | ⌂ A tő ismeretlen eredetű. Végződése valószínűleg az -r deverbális névszóképző; az alaktanhoz vö. →fodor. A bodor és a →fodor valószínűleg egymás szóhasadásos párjai. – A bodor eredetileg igenévszó lehetett. Az -r gyakorító képzős, ’összegabalyodik, összekuszálódik’ jelentésű igei értékű tagot nem tudjuk adatolni, de a Bodrog [hn.] (↑) igazolja egykori létezését. A bondor változat szó belseji szervetlen n járulékhangjához vö. →barlang, →bogrács stb. A Bodri [állatn.] (↑) eredetileg a göndör szőrű kutyákat jelölte; vö. bodri ’göndörödő szőrű kutya’ (1913: Nszt.) ⚠ A →bonyolít szócsaládjával való összefüggése kevésbé valószínű.