bódít A: 1493 k. ? meg bwldýhtýa [t-j] (FestK. 314); 1584 el bodituan [sz.] (NySz.); 1660 k. boldította vala meg [?✐] (NySz.) J: 1 1493 k. ? ’felzaklat; megzavar | belästigen; stören’ (↑), 1584 ’ua.’ (↑); 2 1604 ’eszét veszi; ámít | jmdn um den Verstand bringen; beschwindeln’ (NySz.); 3 1717 ’kábít; elzsongít | betäuben; abmatten’ # (Mikes: TLev. 1)
bódul A: 1531 elbuldulaſanac [sz.] (TelK. 137); 1552/ meg bodulanac (Tinódi: Cronica H3a) J: 1 1531 ’eszméletét, eszét veszti | besinnungslos werden; betäubt werden’ # (↑); 2 1552/ ’megzavarodik; felzúdul | sich trüben; aufbrausen’ (↑); 3 1577–1580 ’rohan; eltakarodik vhonnan | rennen; sich fortmachen’ (NySz.); 4 1624 ? ’megbolondul | verrückt werden’ (NySz.), 1749 ’ua.’ (MNy. 37: 41) Sz: bódulat 1815 bódulatba ’őrület | Wahnsinn’ (ItK. 6: 477); 1831 ’megrészegült állapot | rauschhafter Gemütszustand’ (Sas 1831/3.: 84)
Származékszó relatív fiktív tőből. | ⌂ A tő ismeretlen eredetű és megegyezhet a →bódorog tövével. A végződés műveltető, ill. visszaható igeképző. A szócsalád tagjai a bolydít, bolydul (→bolyong) szóhasadásos párjai lehetnek. A ’körüljár, kószál, mászkál’ > ’megőrül, megzavarodik’ jelentésváltozáshoz vö. még →botor, →tévelyeg; ném. irren ’kóborol; téved’.