bocsát A: 12. sz. vége/ bulſcaſſa [bulcsát □] (HB.); 1372 u./ bocʒata (JókK. 7); 1514 meg bochassad [bacsát □] (LobkK. 111); 1717 e./ bocsájt (NySz.); 1838 Bocsítani [sz.] (Tsz.) J: 1 12. sz. vége/ ’megbocsát | vergeben’ # (↑); 2 1372 u./ ’vhova juttat | irgendwohin gelangen lassen’ # (↑); 3 1527 ’(el-, ki)enged | (weg-, hinaus)lassen’ # (ÉrdyK. 637) Sz: bocsátkozik [főleg alá-, le-] 1508 le bočatkozec ’vhova, vmerre ereszkedik, halad | irgendwohin gehen; sich herunterlassen’ (NádK. 667); 1627 ’vmilyen állapotba, helyzetbe juttatja magát | auf etw eingehen’ (NySz.)

Csuvasos típusú ótörök jövevényszó. |  ≡  Kāšγ. bošat-; CC. bošat-; csuv. pušat-; stb.: ’kiürít, kiszabadít, megszabadít’; török [< török *boša- ’kiürül’ < török *boš ’üres’].  ⌂  A szó belseji affrikálódáshoz vö. →bocsánat, →búcsú; a legkorábbi változat szervetlen szó belseji l hangjához vö. →ács, →bölcs stb. A bocsájt változat a -jt műveltető képző beleérésével keletkezett.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; MNy. 43: 200; TESz.; Ligeti: TörK. 84, 274; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ bocsánat, búcsú