bóbita A: 1647 Bobita (NySz.); 1708 Bóbita (Pápai Páriz: Dict.); 1763 Búbita (NSz.); nyj. bubita (ÚMTsz.) J: 1 1647 ’tekert haj | Haarknoten’ (↑); 2 1673 ’búbosan felálló tollcsomó némely madár fején | Federbüschel, Schopf’ # (NySz.); 3 1759 ’bokrétaszerű (női) fejdísz | Kopfputz, Häubchen’ (NySz.); 4 1807 ’fészkes virágokban a magon nőtt repítő képződmény | Federkrone 〈bei Pflanzen〉’ (MagyFűvészk. 22)
Származékszó. | ⌂ A →búb-ból keletkezett -(i)ta kicsinyítő képzővel. Az alaktanhoz vö. →bokréta, →gombóta stb. A metaforikus 4. jelentés nyelvújítási műszóalkotás eredménye. ∼ Idetartozik a (N.) bubuta ~ bubota ’kenyértésztából készült, kerek karácsonyi sütemény’ (MTsz.), amely szóhasadással keletkezett a →bóbitá-ból.
☞ EtSz.; MNy. 32: 228, 49: 85; TESz.; EWUng.