szócikk megosztása

bóbiskol A: 1792 Bóbiskolni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1805 bóbitskolt (NSz.); 1888 kóbiskolt [? ɔ: bóbiskolt] (NSz.) J: ’〈bólingatva〉 szundít, szundikál | nicken, schlummer’ #

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű, és összefügghet a →bókol, →bólogat szócsaládjáéval. Végződése játszi szerepű gyakorító képző.  ∼  Idetartozik a más alaktani felépítésű bóbikol ’szendereg, szundikál’  (1833: Kassai: Gyökerésző 1: 331).

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.