bliccel A: 1877 blicceltek (FővL. 1877. nov. 14.: 1246) J: 1 [el~] 1877 ’elszelel, eltűnik | sich davonmachen; ausreißen’ (↑); 2 1881 ’fizetés elől távozik | zechprellen; schwarzfahren’ (Nszt.); 3 1898 ’〈tanórát〉 mulaszt | 〈eine Lektion〉 schwänzen’ (Dobos: DiákSz.)
Német (B.) jövevényszó. | ≡ Ném. (B.) blitzen ’a fizetés elől megszökik’ [jelentéselkülönülés a ném. blitzen ’(fel)villan; villámlik’ szóból]. Vö. még ném. abblitzen ’kereket old; megszégyenül’, (R.) ’besül, csütörtököt mond ‹lőfegyver›’. ⌂ A metaforikus 3. jelentés a magyarban alakult ki.
☞ EtSz.; Storfer: Wört. 69; TESz.; EWUng.→ pléh