szócikk megosztása

bizsu A: 1788 Bizsu [állatn.] (NSz.); 1816 bijouk (Tóth I.: MDivatsz. 24); 1854 bizsú (Heckenast: IdSzT. 34) J: 1 1788 ’ékszer | Schmuckstück’ (↑); 2 1904 ’kisebb csecsebecse | Bijouterieware’ (Radó: IdSz.)

Francia jövevényszó. |  ≡  Fr. bijou ’ékszer, drágakő’[< breton bizou ’(drága)köves gyűrű’].  ≋  Megfelelői: ang. bijou; ném. Bijou; stb.: ’ékszer’.  ⌂  Az első adat egy ölebre vonatkozik, melyet gazdája nyilván kedveskedő módon nevezett el az ékszert jelentő szóval.

☞ TESz.; EWUng.