bizserél × A: 1787 bizserélése [sz.] (NSz.); nyj. bizsörél (ÚMTsz.) J: ’simogat; csiklandoz | streicheln; kitzeln’

bizseg × [1] A: 1792 bezsegni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1792 Bizsegni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1889 bizsgett (NSz.) J: 1 1792 ’hemzseg | wimmeln’ (↑); 2 1818 ’zsibbad; viszket | prickeln; jucken’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 3 1833 ’pezseg | brausen’ (Kassai: Gyökerésző 1: 309)

bizsereg [1] A: 1792 Bizſereg (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1802 biʼsergése [sz.] (NSz.); nyj. bizsölög (ÚMTsz.); büzsörög, pezsërëg, zsübörög (MTsz.) J: 1 1792 ’sajog | schmerzen’ (↑); 2 1802 ’zsibbad | sanft prickeln’ # (↑); 3 1833 ’pezseg | brausen’ (Kassai: Gyökerésző 1: 309); 4 1897–1901 ’hemzseg | wimmeln’ (MTsz. pezsereg a.) Sz: bizserget 1873 bizserget ’csiklandoz | kitzeln’ (Nyr. 2: 424); 1888 ’pezseg(tet) | brausen machen’ (NSz.)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A szótő a →pezsdül szócsaládjáéval függ össze. A végződések különféle gyakorító képzők.  ∼  Ugyanebből a tőből egy másik gyakorító igeképzővel keletkezett a bizserkél ’ingerel, bizsereg’  (1884: NSz.).

☞ EtSz. bizseg a.; TESz. bizsereg a.; EWUng.→ pezsdül